Egy elfelejtett, később világszerte elterjedt, magyar orvosok által alkotott, napjainkban éppen száz éves "találmány", "hungarikum" "Új typusú tábori Röntgen-automobil" létrejöttének előzményeit, körülményeit, érdekes megvalósítását ismerteti a szerző, amely a hadisebészet és traumatológia történetének szempontjából is rendkívüli. Bár évszázadokon át a hadisebészek törekedtek a sebesültek ellátására, ez folyamatosan fejlődött is, ezt akadályozta az érzéstelenítés és az emberi testbe való "belelátás" hiánya. Az I. világháború idején kiderült, a sebesültek ellátása nem megvalósítható röntgenezés nélkül. Lorenz Böhler kijelentette, a csontok és ízületek lövési sérüléseinek ellátásához szakosított kórházak, gyakorlott orvosok, megfelelő eszközök és hordozható röntgengépekre van szükség. Az I. balkáni háború idején - 1912-13-ban - a Magyar Vöröskeresztnek még röntgenkészülék nélküli kórháza volt Szófiában. A Budapesti Sebészeti Klinika professzorának Dollingernek közvetítésével felkérték Gergő és Szöllősy tanársegédeket e hiány megoldásának kidolgozásával. Ők az akkor kapható legjobb röntgenkészüléket ráépítették egy Opel teherautóra és számos máig használt újítást, innovációt is alkalmaztak, amelyet a Magyar Sebésztársaság Nagygyűlésén 1913 májusában bemutattak, majd 1914 áprilisában, az Orvosi Hetilapban is ismertették. Az I. Világháború idején ennek nyomán többszáz hasonló készült a sérültellátó helyek számára, ezzel sok ezer katona élete volt megmenthető.