Bevezetés: A kismedencei előesések (prolapszusok) magas előfordulási aránya jól ismert a fejlett társadalmakban és a jövőben további növekedés várható az élettartam megnyúlásának köszönhetően. A kórkép kezelése ma is vitás kérdéseket vet fel a jelentős számú kiújulás és a szövődményarányok miatt. Betegek és módszerek: A szerzők összefoglalják a kismedencei prolapszus kivizsgálása során végzendő vizsgálatokat. Részletesen ismertetik a laparoszkópos sacrocolpopexia műtéti lépéseit, technikáját és lehetséges szövődményeit. Megbeszélés: A hüvelyi műtétek során alkalmazott szintetikus hálóbeültetések az anatómiai eredményességet javították ugyan, de alkalmazásuk számos esetben súlyos mellékhatások kialakulásához vezetett. A hasi behatolásból végzett sacrocolpopexia - amit 1962-ben Lane alkalmazott elsőként - jobb objektív eredményeket adott a hüvelyi műtétekkel öszszehasonlítva, kisebb dyspareunia és háló kilökődési arányokkal, de a vaginális beavatkozásoknál nagyobb morbiditással. A minimálisan invazív úton végzett sacrocolpopexiák megjelenésével ez a probléma azonban megoldódni látszik, mert a laparoszkópos vagy robot asszisztált műtétek a nyitott műtétek jó eredményeit kis megterheléssel biztosítják.