Az immunrendszer szabályozott működéséhez az összes alkotó sejt összehangolt működésére van szükség. Az autoimmun betegségek patogenezisében nagy jelentősége van mind a genetikai, mind a környezeti faktoroknak. A környezeti tényezők és a genetikai háttér kapcsolata, az epigenetikai szabályozás olyan aktuális kérdések, melyek ráirányítják a figyelmet a D-vitamin immunmoduláló tulajdonságaira. Az eddigi adatok arra utalnak, hogy a VDR-agonisták komplex módon nyújtanak védelmet a patológiás autoimmunitással szemben. A humán epidemiológiai adatok indokolttá teszik a VDR-agonisták klinikai alkalmazását autoimmun kórképekben, a szervátültetések területén, szív- és érrendszeri megbetegedésekben, fertőzésekben. Egyelőre azonban nem tisztázott, milyen dózisban alkalmazandó a D-vitamin autoimmun betegségekben.