Jelen vizsgálat az extra erőfeszítési hajlandóságot vizsgálta a végrehajtó funkciók tükrében. Az extra erőfeszítés arra a plusz költségre utal, amit egy feladat megoldása során a minimális erőbefektetéshez képest kifejtünk (Rosenbaum, Gong és Potts, 2014). Az erőfeszítés mérésére az ún. vödrös teszt szolgált, míg a végrehajtó funkciók működésének vizsgálatához egy pszichometriai modell nyújtott alapot (Miyake és mtsai, 2000). A modell a végrehajtó funkciók három komponensét különíti el: a váltást, a gátlást és a frissítést. A váltás mérésére a Plusz-mínusz feladat, a gátlás mérésére a Stop jel, a frissítés komponens mérésére pedig a Nyomkövetés feladat szolgált. A komplex végrehajtó működés mérésére a Hanoi tornyai feladat szolgált. Az eredmények szerint azok a személyek, akik többször fejtettek ki extra erőt a vödrös feladatban, több lépésből oldották meg a Hanoi tornyai feladatot. A végrehajtó funkciók egyes komponensei és az extra erőfeszítési hajlandóság nem mutatott kapcsolatot. A tanulmány az első olyan munka, amely egy perceptuális-motoros feladat során kifejtett költség és a végrehajtó funkciók kapcsolatát vizsgálta, és azt találta, hogy az extra erőfeszítésre hajlamos személyek kevésbé hatékonyan teljesítenek egy olyan helyzetben, ahol komplex végrehajtó működések szükségesek.