Öthetes gravida került felvételre sürgősséggel, négy hete fennálló panaszokkal 2015 júliusában. Súlya egy hónap alatt 10 kg-ot gyarapodott, a vizelet mennyisége kevesebb lett. Felvételekor 27 éves, súlya 78 kg (normálsúlya 68 kg), magassága 168 cm, vizeletfehérje-ürítés 1754 mg/dl, szérumalbumin 16 g/l, kreatinin 66 pmol/l. A klinikai diagnózis nephrosis szindróma. Autoimmunmarkerei negatívak lettek. A szövettani vizsgálat fokális szegmentális glomerulosclerosis tip laesio formáját igazolta. A pihenés és a konzervatív terápia hatására súlya 9 kg-ot csökkent, a proteinuria 172 mg/dl-re csökkent, a szérumalbuminszint 24 g/l-re emelkedett. Magzati szívműködés detektálható volt. A terhességi kort és ehhez mérten a kockázat-előnyt mérlegelve interruptióra került sor a 7. terhességi héten. Ezt követően három egymás utáni napon 500 mg methylprednisolont kapott intravénásan, majd per os fenntartó kezelés indult 48 mg/nap adagban. A proteinuria elbocsátásakor 142 mg/dl és a terápia kis adag ramiprillel egészült ki. Az eset kapcsán az egyik legfontosabb kérdés, hogy ilyen esetben csakis az anyai érdeke(ke)t tartsuk-e szem előtt, vagy van az a terhességi kor és/vagy állapot, amikor döntésünket a magzati érdek is befolyásolhatja? Milyen kezelés(ek) alkalmazhat(ók) nephrosis szindrómában, ha a terhesség sikeres kihordása is cél?