Az egyre hatékonyabb hallásszűrésnek és audiometriai megoldásoknak köszönhetően, valamint a klinikákon rendelkezésre álló hallásjavító implantátumok számának növekedése révén a cochlearis implantátumot viselők száma az utóbbi néhány évben lényegesen megnőtt. Azonban a gondatlanul kivitelezett MRI diagnosztika, valamint egyes elektrosebészeti eljárások (monopoláris, bipoláris eszköz használata a fej-nyaki régióban) súlyosan károsíthatja az implantátum elektronikáját és maradandó károkat okozhat viselője hallóideg pályájában is. A biztonsági tudnivalókat rendszeresen publikálják, mégis kevés nem implantáló sebész tud a létezésükről. Jelen retrospektív tanulmányban ezt a problémakört az implantált gyermekek szüleinek tapasztalata, véleménye felőli megközelítésben vizsgáltuk, majd a kapott eredményeket öszszehasonlítottuk a felnőtt implantált betegeink visszajelzéseivel. A felmérésben résztvevő 18 felnőtt beteg és a 25 megkérdezett szülő gyermekei legalább egy éve viselik uni- vagy bilaterális implantátumukat. A kérdőív eredményei szerint a gyermekek számára kiadott implantációs azonosító kártyát a szülők 48 százaléka magával hordta. Mindegyikük tisztában volt az MRI kockázataival, de a diatermia esetleges veszélyeire csupán 44 százalékuk emlékezett. Többségük kételkedett abban, hogy a nem implantáló sebészek tudnának az implantátum környékére érvényes elektrosebészeti korlátozásokról, illetve hogy a szakemberek ismernék az MRI diagnosztika implantáltakra vonatkozó szabályait, ellenben mindegyikük elvárja ezt tőlük. A felnőtt implantáltak 68 százaléka tartotta magánál az azonosító kártyát, 78% ismerte az MRI diagnosztikára vonatkozó korlátozásokat, de csak 56% volt tisztában az elektrosebészet veszélyeivel. Egy megkérdezett beteg kivételével mindannyian elvárták az orvosoktól, diagnosztikával foglalkozó szakemberektől, hogy a kérdéses szabályokat, tilalmakat ismerjék. Az implantáltak biztonsága és egészséges hallásfejlődése érdekében fontos hogy ezek a tudnivalók a szülők, a felnőtt páciensek és az orvosok, diagnosztikával foglalkozó szakemberek körében is ismertek és egyértelműek legyenek. Ehhez nyújthat segítséget az implantációs azonosító kártya létének, valamint a rajta olvasható figyelmeztetéseknek széles körű terjesztése, a betegek időközönkénti emlékeztetése, továbbá a tilalmakra, korlátozásokra vonatkozó változások folyamatos ismertetése orvoskongresszusokon is.