A fejfájás a fájdalmas tüneteken belül vezető helyen szerepel, amiért a beteg felkeresi a házi-, illetve szakorvosát. A világ lakosságának 80%-ánál évente legalább egyszer megjelenő panaszról van szó. Becsléseink vannak arra vonatkozóan, hogy a fejfájások 60-90%-a pszichés eredetű. A fájdalom és a szorongás, illetve depresszió együttes előfordulása a betegre óriási terheket ró, főként, ha a fájdalom krónikussá válik. Krónikus fájdalomról beszélünk, ha több mint három hónapon keresztül áll fenn, azonban a diagnosztikus kritériumok a fejfájás típusai alapján eltérőek. Az elsődleges fejfájások közé tartozik többek között a migrén és a tenziós típusú fejfájás. Az önálló fejfájós megbetegedéseket a fejfájás jellegével, lokalizációjával és a kísérőtünetekkel jellemzik. A tenziós fejfájás során sapka, pántszerű lokalizációban tompa-nyomó fájdalom jelentkezik, amelyhez időszakosan foto- vagy fonofóbia, valamint a pericranialis izomzat feszülése csatlakozik. Napközben fluktuáló jellegű, a páciens hangulata befolyásolja, deprimált hangulatú betegek szubjektíven erősebbnek ítélik. Krónikus, ha a fejfájás száma a havi 15 napot meghaladja, legalább 3 hónapon keresztül. Élettartam prevalenciája 30-78%. Jelentősen rontja az életminőséget és jelentős társadalmi-gazdasági hatása van. Az erős neurobiológiai bázis mellett a pszichés tényezőknek legalább ekkora jelentőségük van kialakulásában. A migrén aurával és aura nélkül egyaránt megjelenhet, tipikus formája egyoldalú, lüktető, közepes vagy súlyos erősségű, émelygéssel, fono-, illetve fotofóbiával jár. Krónikus formájában 15 vagy több napon detektálható a fejfájás havonta, legalább 3 hónapon keresztül, amelyek között legalább 8 alkalommal migrén jelenik meg.