Súlyos agysérült betegek posztakut rehabilitációjára szakosodott osztályon a felvett és kezelt betegek között a tudatos vagy jó együttműködésre nem képes páciensek arányának meghatározása, valamint annak vizsgálata, hogy az együttműködés hogyan változik és befolyásolja a rehabilitációs tevékenységet az osztályos kezelés során. Módszer: Retrospektív, leíró vizsgálat az OORI Agysérültek Rehabilitációs Osztályán a 2012. év során kezelt 237 beteg kórtörténetének feldolgozásával. A szerzők az adatokat közösen, csoportban elemezték, majd a következtetések összefoglalása történt. Eredmények: Az osztályon egy év alatt kezelt betegek több mint fele (127/237) a felvételekor nem volt tudatos részvételre vagy jó együttműködésre alkalmas állapotban, leggyakrabban a tudati állapot és kognitív problémák miatt. Az együttműködésükben súlyosan akadályozott betegek aránya a baleset következtében agysérülést szenvedett betegek esetében 67/91, a stroke-os betegeknél 44/98, az anoxiás agykárosodást elszenvedett pácienseknél 9/13, az egyéb központi idegrendszeri károsodottaknál pedig 7/35 volt a vizsgált időszakban. Következtetések: A szerzők tapasztalata alapján a rehabilitáció szükségességét felmérő konzílium során a betegek közel felénél nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy milyen mértékű együttműködésre lehet majd számítani az osztályos kezelés alatt. Az osztályos rehabilitációs tevékenység során az együttműködés lehetősége a páciens aktuális képességeitől, funkcióitól függően változik, így az elvárásokat is - valamennyi teamtag esetében - ennek megfelelően folyamatosan módosítani szükséges, ami csak ön-reflektív és interaktív teamműködés esetén kivitelezhető. Az együttműködési nehézség miatt a súlyos agysérült páciensek rehabilitációja egyedi jellegekkel rendelkező szakterület.