A cerebral paresisben szenvedő gyermekeknél gyakori a táplálkozási, táplálási nehézség, illetve az ebből fakadó alultápláltság, ami nemcsak a növekedés elmaradásához vezet, hanem növeli a morbiditást és a mortalitást is. Ebből fakadóan a korábban másodlagosnak tartott táplálásterápia kiemelt jelentőségű. A három fő kérdés, hogy biztonságos, adekvát és élvezetes-e a táplálás. Mivel nincs gold standard a betegek táplálását illetően, ezért a fenti 3 elvet figyelembe véve kell kialakítani az egyénre szabott táplálásterápiát. A beteget önmagához célszerű viszonyítani és a nyomonkövetés során nyert adatok birtokában kell a szükséges módosításokat megtenni. Mindezen feladatok ellátása multidiszciplináris team létrehozását igényli.