A rosszindulatú daganatos megbetegedések egyik vezető, aspecifikus tünete, sőt gyakran az első figyelmeztető jele a rövid idő alatt fellépő jelentős, spontán testsúlyvesztés. A tumor és a szervezet reaktív sejtjeinek kölcsönhatására felszabaduló tumormediátorok és proinflammatorikus citokinek az anyagcserét a katabolizmus irányába billentik. Ennek a folyamatnak a végeredménye a tumoros anorexia-cachexia szindróma megjelenése, amely összetett kórkép az egész szervezet érintettségével. Megjelenése független prognosztikai faktora az alacsonyabb túlélésnek, illetve prediktora a kemoradioterápia és sebészeti beavatkozás csökkent hatékonyságának, a gyakoribb és/vagy súlyosabb mellékhatások fellépésének. A tumoros cachexia megléte szignifikánsan csökkenti az életminőséget és az összes daganatos kórkép több mint 20%-ában szerepel közvetlen halálokként. Gyógyításához olyan onkofarmakonok előállítására van szükség, amelyek egyfelől a kialakult krónikus gyulladás megszüntetését, másfelől a katabolikus irányba eltolt anyagcsere-folyamatok anabolikus-katabolikus egyensúlyának helyreállítását célozzák. A táplálásterápia során kiemelt szerepe van az egyénre szabott csökkentett szénhidrát magas kalóriatartalmú és fehérjedús étrend összeállításának és a mikrotápanyagok bevitelének. A tápszerek és az étrend-kiegészítők mellett, a gyógyszerek egyidejű adagolása szükséges. Figyelembe véve, hogy a tumoros anorexia-cachexia szindróma az egész szervezetet érintő gyulladás, az antiinflammatorikus és anticitokin kezelés mielőbbi megkezdése javasolt. A megesztrol-acetát kettős támadáspontja révén jelenleg a tumoros cachexia kezelésében elsődlegesen választandó készítmény. A tumoros cachexia kezelésében elért eredmények ígéretesek, de a mindent tisztázó áttörésre még várni kell. Új terápiás célpontok kitűzése további feladatokat, de egyben kihívást is jelent valamennyiünk számára.