Célkitűzés: A megalocornea jellemzőinek összefoglalása, a differenciáldiagnosztikát segítő eltérések csoportosítása, a szemészeti társbetegségek áttekintése, kiemelten a preszenilis katarakta megoldási nehézségeire 2 beteg kapcsán. Beteg és módszer: Szakrendelésünkön egy 36 éves megalocorneas férfi jelentkezett 1993 januárjában bal oldali érett kataraktával. A Szt. Rókus Kórház Szemészeti Osztályán és a Debreceni Egyetem Szemészeti Klinikáján is csak extrakapszuláris katarakta extrakció (ECCE) elvégzését javasolták. A műtétet az utóbbi intézményben végezték el. 1993 augusztusában, féloldali aphakiája miatt, kontaktlencse-illesztés céljából kereste fel osztályunkat. Az utánkövetés ideje 1 év volt. A másik megalocorneás férfi az előző beteg rokona volt. Ő 1999-ben, 44 éves korában jelentkezett először jobb oldali, majd 2004-ben bal oldali érett szürkehályoggal. Osztályunkon ECCE + hátsó csarnoklencse (PCL) implantációt végeztünk. Mindkét alkalommal átlagos méretű műlencse került beültetésre. A beteget 16 évig követtük. Eredmények: Első betegünk optikai rehabilitációját nem sikerült megoldani. Unokatestvérénél a hagyományos méretű PCL implantációja hosszú időre biztosította a szükséges látást a műlencse optikájának decentrálódása ellenére. Vitrectomiára, a PCL luxációja miatt, csak kontúziós sérülése után volt szükség. A másik szemén a PCL decentrálódása és szubluxációja miatt az implantálás után 11 éwel került sor az eredeti műlencse bevarrására. Következtetés: A katarakta műtéti megoldását megalocornea esetén nehezíti a megváltozott anatómiai helyzet, a normálistól eltérő szöveti tulajdonságok és gyakrabban jelentkezik intra- és/vagy posztoperatív szövődmény is. A műlencse típusát, méretét, a műtéti technikát és a műtét időpontját gondosan kell megválasztani!