Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=121743
MOB:2016/3
Szerzők:Szakáts Ildikó; Sebestyén Margit
Tárgyszavak:XEROPHTHALMIA
Folyóirat:Szemészet - 2016. 153. évf. 2. sz.
[https://szemorvostarsasag.hu/]


  Könnyozmolaritás-vizsgálat szárazszem-betegségben : egyetlen mérés diagnosztikai értéke / Szakáts Ildikó, Sebestyén Margit
  Bibliogr.: p. 79-80. - Abstr. hun., eng.
  In: Szemészet. - ISSN 0039-8101. - 2016. 153. évf. 2. sz., p. 75-80. : ill.


Célkitűzés: Szárazszem-betegségben a könny ozmolaritásának meghatározása, egyetlen mérés diagnosztikai pontosságának értékelése, valamint az összefüggések vizsgálata a könnyozmolaritás, a száraz szemes panaszok és a klasszikus száraz szemes tesztek eredményei között. Betegek és módszerek: A vizsgálatban 84 fő vett részt (69 nő, 15 férfi, átlagéletkor: 63,7+-8,6 (40-87) év). Az egészséges kontrollcsoportba 25 fő, a száraz szemes csoportba 59 fő tartozott az összetett súlyossági index alapján. A TearLab készülék segítségével a résztvevők mindkét szemén meghatároztuk a könnyozmolaritást. Ezt követően elvégeztük a klasszikus száraz szemes vizsgálatokat: könnyfilm-felszakadási idő (TBUT), szemfelszíni festődés - Oxford séma alapján, Schirmer I teszt, Meibom-mirigy-diszfunkció (MGD) vizsgálata. A száraz szemes panaszokat a Szemfelszíni Betegség Kérdőív (OSDI) segítségével mértük fel. A statisztikai vizsgálatokat a súlyosabb oldal értékei alapján végeztük. Eredmények: A könnyozmolaritás nem mutatott statisztikailag szignifikáns eltérést a száraz szemes betegek (301,8+-12,0 mOsm/l) és az egészséges egyének (297,4+-7,1 mOsm/l, p=0,217) között. Azonban a könnyfilm-felszakadási idő, a szemfelszíni festődés, a Schirmer-teszt, és az OSDI-kérdőív pontszáma szignifikánsan különböztek a két csoportban (p<0,001). Nem találtunk szignifikáns korrelációt a könnyozmolaritás, a száraz szemes tesztek eredményei és az OSDI-pontszám között. ROG-analízis során a könnyozmolaritás diagnosztikai hatékonysága nem bizonyult megfelelőnek (AUC=0,585, p=0,218). Következtetések: Az általunk vizsgált betegpopulációban az egyetlen méréssel meghatározott könnyozmolaritás nem tudta elkülöníteni a száraz szemes betegeket az egészséges egyénektől. Eredményeinket magyarázhatja a könnyozmolaritásának szignifikáns variabilitása, amely az enyhe/középsúlyos szárazszem-betegség ismert velejárója. Véleményünk szerint a könnyozmolaritás egyetlen mérése önmagában nem használható a szárazszem-betegség diagnosztikájában.