A modern elmeorvoslás a 19. század végén formálódott olyanná, amilyen ma is. Ennek egyik meghatározó egyénisége a német Emil Kraepelin volt, aki az elmebetegségek folyamatos figyelemmel követését összekapcsolta az akkor kialakuló orvosi alapelvekkel. Így Kraepelin létrehozott egy sajátos osztályozást, ami még napjainkban is a diagnosztika alapköve. Leíró módszerét az elmekórtani problémák legkórosabb megjelenéseire alkalmazta.