A 19-20. századi termékenységi átmenet viszonylag jól kutatott téma Magyarországon, ugyanakkor továbbra sem ismertek a részletek és az ok-okozati összefüggések. Jelen tanulmány mikroszintű adatok alapján nemcsak a termékenységcsökkenés tényét és mértékét, hanem annak részleteit is vizsgálja, és a fókuszt az első világháborút követő fél évszázadra helyezi. A vizsgált terület a nyugat-dunántúli Csepreg és környéke, illetve a Pest megyei Zsámbék és az azt környező települések, amelyekre vonatkozóan a szerzők hosszú távú népesedéstörténeti rekonstrukciót végeznek. A vizsgálat az 1970-es népszámlálás országosan reprezentatív mintájából származó retrospektív termékenységtörténeti adatok többváltozós eseménytörténeti elemzésén alapul. Az összehasonlító elemzés eredményei szerint mindkét kistérségben egy már létező születéskorlátozó minta válik egyre erőteljesebbé, amelyre rányomják bélyegüket a társadalmi egyenlőtlenségek. A kétgyermekes családmodell átvételében élen jártak a magasabb iskolai végzettséggel rendelkező házaspárok, míg a legalacsonyabb iskolázottsággal bíró házaspárok voltak leginkább leszakadóban e mintaváltásban. A gyermekvállalási mintaváltás elsősorban a későbbi születések korlátozásával valósult meg mindkét régióban.