Jelen tanulmányban amellett érvelek, hogy a kritikus állapotú betegekkel kapcsolatba kerülő egészségügyi szakemberek nem csupán szomatikus gyógyítást végeznek. Hatásrádiuszuk messze nagyobb, hiszen a pácienssel való kommunikáció révén annak szelfélményére is hatással vannak. Ezt a hipotézist a kohuti szelfszichológia paradigmáján keresztül világítom meg, a dezintegrációs szorongás, a fragmentált testi szelf és a szertárgy funkció fogalma alapján. A tanulmány rámutat arra, hogy a tudatosan megformált pozitív szuggesztiók segítségével még az intenzív osztályon is megteremthető az a bizalommal teli és empátiásan hangolt szelftárgykörnyezet, amely a kritikus állapotú páciens dezintegrációs szorongásának mérséklését szolgálja, és szelfélményének integrációját mozdítja elő a szomatikus gyógyulással párhuzamosan. Végül két esetpéldán keresztül azt szemléltetem, hogy az egészségügyi szakemberek a tudatosan megformált pozitív szuggesztiók segítségével miként nyújthatnak empátiásan hangolt szelftárgykörnyezetet és szelftárgy funkciókat a páciensek számára.