Az acetlilszalicilsav az arachidonsav lebontását végző ciklooxigenáz-emzimek gátlásával megakadályozza a végtermékek kialakulását. Ha az adagja megfelelően kicsi (50-100 mg/nap) a vérlemezkék tromboxán termelésére szorítkozó és ezáltal a trombocitaaktiváció szelektív gátlása érhető el. Ez a tulajdonsága előnyösen használható ki a kardiovaszkuláris kórképek (CVD) különféle formáiban, beleértve a mély véna trombózist is. Hatásosságát az elmúlt évtizedekben több száz, mind a betegbeválasztási feltételekben, mind az adagolásban, illetve a kontrollkarban rendkívül heterogén tanulmány vizsgálta. Az eredmények alapján megállapítható, hogy a korábbi CVD-t követő (tehát nagy kockázatú betegekben), másodlagos megelőzésként alkalmazott acetilszalicilsav napi 75-160 mg adagban 20-30%-kal csökkenti az újabb CV-esemény kockázatát. A jelen ajánlások ezért mind monoterápiaként, mind a kettős trombocitagátlás állandó komponenseként számolnak vele. A fentieken túlmenően kezdeti adatok a daganatos betegek túlélésének meghosszabbodására is utalnak.