A szadisztikus és mazochisztikus késztetésekről szóló gondolatok és elméletek a klasszikus analitikus irodalomban gyakran megjelentek, mára azonban kisebb valószínűséggel válnak a pszicho-terápiás gondolkodás részévé. Említés szinten is csak ritkán bukkanhatunk rá mind a pszichológusképzésben, mind a szakirodalomban. A diagnosztikus rendszerekben, mint a szexuális preferencia rendellenessége jelenik meg, ellenben, mint a személy életvezetését átható zavar - szadisztikus, illetve mazochisztikus, vagy más néven önsorsrontó személyiségzavar -, végül nem került a kódolásra érdemesnek ítélt diagnózisok világába a DSMIV megjelenésével. A szadomazochista beállítódás a szexualitás területe mellett megjelenhet a viselkedésében, önértékelésében, mások-hoz való viszonyulásában és a közeli kapcsolatok mintázatában is. Komplex jelenségről van tehát szó, mely magába foglalhatja az én, a másik, a szeretetkapcsolatok, illetve az izgatónak ítélt szexuális tevékenység reprezentációját. Mivel a parafíliák általában egoszinton jellegűek, így ritka, hogy egy személy terápiás segítséget kérjen szexuális beállítódásának megváltoztatására. Ennek oka lehet az énazonos jelleg mellett az elutasítástól, meg nem értéstől, valamint egyes esetekben a jogi szankcióktól való félelem is. Kérdésként merülhet fel, hogy milyen pszichikus háttértényezők jelennek meg szadisztikus és mazochisztikus személyek esetén. Ennek kapcsán elsődleges lehet a korai kötődési kapcsolat zavara, valamint a bántalmazás. Fontos aspektus lehet, hogy a személyiség dinamikájában megjelenő szadomazochizmus milyen viszonyban áll a szexualitásban megjelenő szadomazochisztikus viselkedéssel. Előfordulhat együttjárás, de az is, hogy a szexualitásban megélhető preferencia szelep funkciót tölt be az egyén életvezetésében. Jelen tanulmánnyal szeretnénk bepillantást nyújtani az eddigi szakirodalmi elméletekbe és eredményekbe a téma kapcsán.