A cranialis irradiáció leggyakoribb endokrin szövődménye a növekedési hormon izolált hiánya, amely gyermekekben már 10 Gy alkalmazásánál is előfordulhat. Adenohypophysiselégtelenség elsősorban a nagy dózisú cranialis irradiáció, illetve a sellarégió sugárkezelésének következtében alakul ki, diabetes insipidusra nem kell számítani. A sugárkezelés által okozott hypopituitarismus irreverzibilis és progresszív, ezért gyermek- és felnőttkorban egyaránt szükséges a rendszeres endokrin vizsgálat, és indokolt esetben a hormonpótlás. Az endokrin ellenőrző vizsgálatok időintervalluma függ az alkalmazott dózistól, a kezelés óta eltelt időtől, a beteg életkorától és a klinikai képtől. Az ipilimumab monoklonális antitest kezelés során számítani kell autoimmun hypophysitis kialakulására, elsősorban idősebb életkorban és férfiakban gyakori a megjelenése. Klinikailag fejfájás, fáradékonyság a fő panasz, amelynek hátterében az esetek többségében potenciálisan életveszélyes másodlagos hypadrenia áll. Korai, nagy dózisú glükokortikoidkezelés gyorsan javítja a tüneteket, de a tartós adenohypophysiselégtelenség aránya magas, ezért az érintett betegek hosszú távú endokrin gondozást igényelnek. A jelenleginél nagyobb figyelmet kell fordítani a malignus betegséget túlélőknél a kezelés szövődményeinek felismerésére és kezelésére.