A pszichogén, nem epilepsziás roham a pszichiátria és neurológia határterületén lévő, nehezen behatárolható tünetegyüttes, amely tünetmintázatában hasonlít az epilepsziára, de azt nem epilepsziás aktivitás váltja ki. Jellemzően fiatal felnőttkorban alakul ki, a betegek körében a nők aránya jóval magasabb. A pszichogén, nem epilepsziás roham diagnosztikája elsősorban video-elektroencefalográfiás vizsgálattal történhet, amely az esetek 90%-ában a helyes diagnózis megállapításához vezethet. A kórképet mégis gyakran diagnosztizálják tévesen epilepsziának, és kezelik évekig ennek megfelelően, ami a betegekre és az egészségügyi ellátórendszerre egyaránt nagy terhet ró. A kórkép etiológiájában - az anamnézisben szereplő traumatikus életesemények gyakorisága miatt - kiemelt szerepet tulajdonítanak a pszichológiai faktoroknak. Emellett a pszichogén nem epilepsziás roham kialakulásában neurobiológiai tényezők is közrejátszanak, amelyre a betegek egy részénél talált kognitív, strukturális és funkcionális agyi eltérések utalnak. A kezelés pszichoszociális - elsősorban kognitív viselkedésterápiás - intervenciókat és kiegészítő farmakoterápiát foglal magába. A tanulmányban a szerzők a pszichogén nem epilepsziás roham tünettanával, diagnosztikájával, etiológiájával és kezelésével kapcsolatos irodalmat és az újabb kutatási eredményeket tekintik át.