A diagnosztikai és terápiai gyakorlatban évtizedek óta hangsúlyozzák a fogágybetegség bakteriális komponensét. A legfrissebb statisztikai adatok szerint a parodontitis prevalenciája közel 50%. A diagnosztika főleg a klinikai jeleken és tüneteken alapul, a kezelés célja pedig a baktériumkontroll és a tasakelimináció. A parodontológus szerepköre azonban kiterjedtebb, mint a megbetegedés izolált terápiája; egy szélesebb látókörű klinikusnak az orális plasztikai sebészet és a fogászati implantológia vívmányait egyaránt integrálnia kell a praxisába. A technológia megváltoztatta a napjainkban alkalmazott terápiát is, a közeljövőben pedig már nemcsak a megbetegedés kontrollálása lesz a cél, hanem a funkciót és az esztétikát helyreállító, illetve fokozó beavatkozások is.