A kutatás célja: Jelen dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a hazai várandósgondozás rendszerében együttműködő szolgáltatók, az alapellátás részéről a háziorvos és a védőnő, a szakellátás területéről a szülész nőgyógyász szakorvos, és szülésznő milyen kapcsolatban állnak egymással. Befolyásolja-e a kapcsolatukat az új várandósgondozási rendszer modernizációs törekvése? (laborbeutalások egyszerűsítésére tett intézkedés, a szülésznői szerepvállalás lehetősége, stb.) Milyen az ellátók véleménye a jelenlegi kapcsolatukról? Van-e kommunikáció az ellátók között? Maguk milyen nehézségeket tapasztalnak? Milyen minőségi várandósgondozásról beszélhetünk napjainkban? Vizsgálati módszer és minta: rétegzett helyzetfelmérés, áttekintés, (survey) önkitöltős anonim kérdőív, háziorvosok (n=148), védőnők (n=94), szülésznők (n=98) megkérdezésével, valamint kvalitatív, félig struktúrált interjú szülészeti intézményvezetőkkel. Összesített elem-szám (n= 342). Eredmények: Az általam vizsgált szakmacsoportok válaszai alapján egyértelművé vált, hogy a várandós gondozás rendszere távolról sem kielégítő. Ez pedig azért fontos megállapítás, mert ezt maguk az ellátásában közreműködő szakemberek fogalmazták meg. A várandós gondozás rendszerében érintett szakemberek megkérdezésével bebizonyosodott, hogy a több szak-terület zökkenőmentes dinamikus együttműködése nem nélkülözheti az interaktív kommunikációt. Megállapítást nyert, hogy a hazai ellátórendszerben még mindig hiányosságok vannak az együttműködés terén. Az ellátók közötti kapcsolatrendszer megfelelő működésének legfontosabb szempontja a szakmák közötti kommunikáció, ami a hatékony, eredményes és minőségi várandós gondozás záloga.