Napjainkban a primer ínhelyreállítás térhódítása következtében az íntranszplantátumok alkalmazásának jelentősége csökkent, azonban még ma is fontos eljárás maradt a szekunder rekonstrukciók eseteiben. A szerző a dolgozatban a világirodalmi adatok tükrében tárgyalja a graftok felhasználásának történeti előzményeit, a jelenlegi, modern ismeretanyagot és áttekinti a különböző helyreállító sebészi eljárásokat. Végül ismerteti a jelenlegi és a jövőben várható fontosabb elképzeléseket: a csúszófelszín kialakítást, az ér-nyeles ínáthelyezést, továbbá az allograftokkal végzett, valamint a biomateriális és sejtalapú (cell-based) kezeléseket. A dolgozat végéhez a szerző az érdeklődő olvasó számára bőséges irodalomjegyzéket csatolt.