Bevezetés: Napjainkban a mentális problémákkal küzdő személyek száma egyre inkább nő, ezért hangsúlyos szerepet kap, ezek hátterébe húzódó tényezők feltárása. A pszichológiai állóképességet (rezilienciát) és a megküzdési stratégiákat vizsgáltuk, különböző gyakorisággal sportoló, illetve nem sportoló személyek körében. Célkitűzés: Célunk annak vizsgálata, hogy a rendszeres fizikai aktivitás segít-e a mindennapi élet okozta stressz sikeres adaptálásában. Továbbá van-e különbség, a sportoló és a fizikailag inaktív egyén reziliencia értékét tekintve. Adatok és módszer: Kutatásunk típusa kvantitatív, keresztmetszeti. Célcsoportja 20-35 év közötti férfiak. Átlag életkoruk 29 év, SD 10,4. Két standardizált (Connor Davidson Resilience Scale, Coping Inventory for Stressful Situations), és egy, a független változók megismerésére szolgáló saját szerkesztésű kérdőívet használtunk fel. Az interneten keresztül terjesztett kérdőívet összesen 177-en töltöttek ki. A kiértékelést a SPSS 21 szoftver segítségével végeztük. Leíró statisztikát és varianciaanalízist alkalmaztunk. Eredmények: A házasságban élő férfiak szignifikánsan magasabb reziliencia értékkel bírtak, mint az egyedül-állók. Eredményeink szerint, a feladatközpontú megküzdési stratégia és a magasabb értékű reziliencia együtt járnak. A különböző sportágak képviselői közül, a küzdősportolóknál figyelhettük meg a legmagasabb reziliencia értéket. Ezenfelül az egyéni sportolók feladat központú megküzdési stratégia alkalmazása mellett, szignifikánsan magasabb reziliencia értéket mutattak, mint a csapatsportolók. Következtetés: Eredményeinkkel bizonyítható, hogy mind a rekreációs célzatú, mind az élsport jótékony hatást gyakorol személyiségünkre, problémamegoldó képességünkre, ezért a sportorientált attitűd kialakítása már gyermekkorban elsődleges szerepet kell, hogy betöltsön. Fontos, hogy olyan irányadó felfedezések szülessenek, melyekkel hozzájárulunk a mentális egészség megőrzéséhez, fejlesztéséhez.