Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=119769
MOB:2016/1
Szerzők:Tajti Gábor; Pák Krisztián; Képes Zita; Erdei Tamás; Fodor Andrea; Mikáczó Angéla; Zsuga Jndit; Szilasi Mária; Gesztelyi Rudolf
Tárgyszavak:ÉLETMINŐSÉG; INZULINREZISZTENCIA; ASTHMA
Folyóirat:Medicina Thoracalis - 2015. 68. évf. 3. sz.
[https://www.tudogyogyasz.hu]


  Asthma bronchiale-val kezelt betegek inzulinérzékeny és inzulinrezisztens-csoportjainak összehasonlítása / Tajti Gábor [et al.]
  Bibliogr.: p. 199. Abstr. hun., eng.
  In: Medicina Thoracalis. - ISSN 0238-2571. - 2015. 68. évf. 3. sz., p. 193-199.


Vizsgálatunkban a Debreceni Egyetem Tüdőgyógyászati Klinikáján 2012. augusztus 15. és 2013. október 15. között megjelent, asthma bronchiale diagnózisú járóbetegek metabolikus rizikóstátuszát mértük fel. A metabolikus állapotot a HOMA index-szel jellemeztük (ha a HOMAz4,4, inzulinrezisztencia áll fenn). A légzésfunkciós paramétereket teljestest pletizmográ fiával, az életminőséget a Szent György Kórház Légzési Panaszokkal Kapcsolatos Kérdőívével (SGRQ) határoztuk meg. Ha a változók eloszlása normális volt, átlag+-SD, ha nem, medián (25 és 75 percentilis) formában adtuk meg. Összesen 164 beteget vontunk be (90 férfi, 74 nő, átlagéletkor 46,38+-14,87 év), akik közül 36 volt inzulinrezisztens. Az inzulinérzékeny- és inzulinrezisztens-csoport kora, nem szerinti megoszlása, dohányzási szokásai nem tértek el szignifikánsan egymástól. Nem volt szignifikáns eltérés a két csoport között a kor, a nem, a dohányzási szokások, az öszszkoleszterin, az LDL-C, az Lp(a), az ApoB szintek és egy kivételével a teljestest-pletizmográfiás eredmények tekintetében sem. Az inzulinrezisztens-csoport értékei ugyanakkor magasabbak voltak az alábbi értékek esetében: HgAj, (p=0,0002), triglicerid (p<0,001), CRP (p=0,048), húgysav (p=0,027), testtömegindex (BMI) (p<0,001), haskörfogat (p<0,001) és a reziduális volumen referenciához viszonyított el-térése (p=0,02). Ezzel szemben az inzulinrezisztens-csoportban alacsonyabb volt a HDL-C (p=0,003) és az ApoAl (p=0,022). A négy életminőségi deficitet mérő domén közül az aktivitás (p=0,043) és az összpontszám (p=0,039) is szignifikánsan nagyobb volt az inzulinrezisztens csoportban. Az inzulinrezisztens asthma broncíale-s betegeknél tehát több, a cardiovascularis kockázat szempontjából releváns eltérés és rosszabb szubjektív életminőség figyelhető meg. Ez az inzulinérzékenység figyelembe vételének jelentőségét mutatja az asztmás betegek kezelése során.