A nem alkoholos zsírmáj betegség és steatohepatitis az egyik leggyakoribb krónikus májbetegség Európában és az Egyesült Államokban. A betegség patomechanizmusa összetett A szénhidrát-anyagcsere zavara, a trigliceridekből származó lipid anyagcseretermékek, a szervezet redox egyensúlyának felborulása és gyulladásos folyamatok vesznek részt a kórlefolyásban. Kezelés nélkül lipidfelhalmozódás és kötőszövetes átépülés jön létre nem alkoholos zsírmáj betegségben. Kórisméjének arany standardja a májbiopszia, de számos vizsgálat folyik világszerte nem invazív diagnosztikus módszerek (biomarkerek, pontrendszerek, képalkotó eljárások) validálására. Bár számos gyógyszercsoportot vizsgáltak, evidenciaalapú terápia nem áll rendelkezésre. A betegség gyakorisága miatt egyre sürgetőbb olyan terápiás stratégiák kidolgozása, amelyeknek célpontja lehet mind a korai stádiumú, mind az előrehaladott májzsírosodás és kötőszövetes átépülés. Életmódbeli változtatások (táplálkozási szokások, testmozgás, testsúlycsökkentés) és a szénhidrát- és zsíranyagcsere helyreállítása jelenti napjainkban a terápia alapját. Potenciális szerek közé a kannabinoid receptor agonisták, szelektív szerotonin 2C receptor agonisták, tiazolidindionok, inkretinek, dipeptidil-transzferáz-gátlók tartoznak. A jövő lehetőségeit jelentik a szervezet redox háztartását, az immunfolyamatokat, a sejthalált és a lipidfelhalmozódást befolyásoló szerek.