Bevezetés: A fogászati sérülések dokumentációja és véleményezése meglehetősen hiányos. Szakmai elemzést igényel, hogy miért nem tekintik fontosnak egy baleset után a fogazat állapotát, illetve a korszerű fogorvosi módszerek hogyan befolyásolják a sérülések jellegét, diagnosztikáját és kezelését. Célkitűzés: A fogsérülések rendszerezése, valamint a szakirodalmi és saját adatok összevetése a sérülések eredete és jellege szempontjából, a diagnosztikára vonatkozó javaslatok megfogalmazása. Módszer: A szerzők elemezték a Szegedi Tudományegyetem, Igazságügyi Orvostani Intézetben a sérülést túlélt betegekre vonatkozó "fogászati sérüléses" szakvéleményeket a 2009 és 2013 közötti időszakban. Eredmények: A közel 7000 szakvéleményben csak 20 fogászati jellegű eset volt, míg a szakirodalmi adatok szerint jelentősen nagyobb számban fordulhatnak elő a fogazat sérülései. Következtetések: Elhanyagolhatóan kevés olyan eset található, amelyikben konkrétan szó van a fogazatot ért kárról, míg több olyan is előfordult, ahol a trauma hatására a fogazatban is szinte biztosan történt elváltozás, de dokumentálva nem volt. A sérülések keletkezési mechanizmusa, a gyógyulás prognosztikai értékelése és a szükséges korrekció szakértői véleményezése a jövőben nagyobb figyelmet érdemel.