Bevezetés: A magyar egészségügyi szférában munkát vállaló szakdolgozók körében növekvő tendenciát mutat a külföldi munkavállalás. Célkitűzés: A szerzők célja a magyar gyógytornászok migrációs és pályaelhagyási magatartásának, illetve a hátterében lévő főbb kiváltó tényezők bemutatása. Módszer: 2014. áprilistól augusztusig országos felmérést végeztek a Magyarországon munkát vállaló gyógytornászok körében. Összesen 215 fő vett részt a felmérésben. Eredmények: Az eredmények szerint az életkor (p<0,05), illetve a munkahelyen tapasztalható anyagi megbecsülés mértéke (p<0,01) számottevő hatást gyakorol a migrációs gondolatok megjelenésére. Azon gyógytornászok, akik nem érzik anyagilag megbecsültnek magukat, több mint 55-szörös eséllyel vállalhatnak munkát az országhatáron kívül (OR = 55,28, CI [95%] = 18,85-162,12). Ennek hátterében lévő leggyakoribb okok az anyagi és erkölcsi megbecsüléssel kapcsolatos elégedetlenség (p<0,01) mindkét esetben). Következtetések: Annak érdekében, hogy megelőzzük a szakképzett gyógytornászok külföldi munkavállalását, illetve pályaelhagyását, szükséges növelni az anyagi és erkölcsi megbecsülés mértékét a magyar egészségügyi ellátórendszerben.