A népegészségügyi szakemberek körében az utóbbi évtizedben egyre többet emlegetett egészségműveltség az Egészségügyi Világszervezet legegyszerűbb definíciója szerint az emberek azon kognitív és szociális képességét, valamint készségét jelenti, amellyel hozzáférnek, megértik és felhasználják a jó egészséget elősegítő és fenntartó információkat. Az egészségműveltség hangsúlyos, jellemző vonása a képességek, készségek aktív alkalmazása. Segítségével az emberek kezükben tarthatják egészségük alakítását, az ehhez szükséges információk megszerzését, így felelősen alakíthatják életük, emberi-társadalmi környezetük minőségének e meghatározó elemét. A mai magyar társadalom egészségműveltségére irányuló célzott felmérések nem állnak rendelkezésünkre. Az egészségismeretek terjesztésére, így az egészségműveltség fejlesztésére irányuló tevékenység azonban évtizedek óta jelen van a magyarországi egészségfejlesztésben. A tanulmány - hiánypótló jelleggel - az egészségműveltség fogalmának kialakulását, kereteit, jelentőségét, valamint egészségpolitikai és társadalmi vetületeit foglalja össze magyarországi viszonylatban. Társadalmi szinten a fő problémát leginkább az idősek és a hátrányos helyzetű rétegek egészségműveltségének alacsony szintje jelenti, de a hiányosságok az egészségügyi dolgozók körében sem ritkák. Az egészségműveltség jelentős részben az egészségkommunikáció segítségével fejleszthető, mely akkor lehet hatékony, ha az egészséget támogató közpolitikai keretek társulnak hozzá, összhangban van az alapvető szakpolitikai változtatásokkal, az egészségügyi rendszer fejlesztésével, valamint a közösségi szintű akciókkal. A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet jelenleg az Intervenciós kutatás az idős népesség egészségműveltségéről című IROHLA projekt magyarországi partnereként, valamint a TAMOP 6.1.3.B/12 Népegészségügyi kommunikáció fejlesztése című projekt megvalósítójaként foglalkozik a témával.