A Poszttraumás Stressz-zavar (PTSD) és annak diagnózisa már a diagnózisalkotás kezdeteitől számos problémát vetett fel, pedig annak a vietnámi háborút követő nagyarányú megjelenésével és a későbbi háborús konfliktusokba történő bevonódással széles rétegek váltak érintetté, mind a civil mind a katonai populációban. A felmérési nehézségek megjelennek mind a csoportos, mind az egyéni vizsgálatok során, a tesztekben, interjúkban, megfigyelésben és heteroanamnézisben is. A megfelelő adatok elősegíthetnék a katonai tervezést is a korai felismerés pedig minél korábbi beavatkozást tenne elérhetővé az érintettek számára. Jelen tanulmányban ezek a mérési nehézségek, buktatók kerülnek bemutatásra.