Az antidiabetikumok kardiovaszkuláris biztonságosságának kérdése napjainkban az érdeklődés középpontjába került. Ennek a ténynek a hátterében több ok áll. Egyrészt nyilvánvaló, hogy nagy betegpopulációról van szó, ezért a gyógyszerbiztonság hatványozottan fontos kérdés. Másrészt a 2-es típusú diabétesz idült szövődményei között első helyen a kardiovaszkuláris betegségek állnak, ezért nagyon fontos, hogy a diabétesz kezelésében használatos antihyper­gly­kaemiás szerek ne rontsák az alapbetegség esetleges szövődményét. Végezetül egy korábban széles körben használt anti­dia­betikumról, a rosiglitazonról 2007-ben kiderült, hogy alkalmazása kardiovaszkuláris szempontból aggályos, minek következtében a készítményt Európában - több évre terjedő használat után - a piacról kivonták. Ez utóbbi esemény nyomán az Egyesült Államokban 2008-ban hatósági előírást adtak ki, amely kötelezővé tette, hogy a forgalmazni kívánt, illetve a közelmúltban forgalomba került antidiabetikumok esetében rando­mizált, kontrollált klinikai tanulmány keretén belül igazolni kell az adott készítmény kardiovaszkuláris biztonságosságát.