A vércukor ingadozása anyagcsere-egészségesekben is előforduló fiziológiás jelenség, a glükózmetabolizmus szabályozásában résztvevő hormonok és a szénhidrátbevitel cirkadián ritmusának a következménye. A cukorbetegekben észlelt fokozott mértékű glükózvariabilitás azonban kóros, klinikai jelentőségét a hypoglykaemia kockázatának növekedése, az átlag vércukorszint emelkedéséhez és így a glikémiás kontroll romlásához való hozzájárulása, valamint a krónikus diabéteszes szövődmények kialakulásában feltételezett szerepe adja. A modern diabétesz-kezelési stratégia - a vaszkuláris szövődmények kockázatának leghatékonyabb mérséklése érdekében - az éhomi hyperglykaemia, a posztprandiális vércukor-kiugrások és a glükózfluktuáció mértékét egyszerre célozza csökkenteni, a hypoglykaemia-rizikó minimalizálása mellett.