Cél: A segítő foglalkozások tevékenység-profiljának hátterét alkotó pszichológiai összetevők bemutatására vállalkozunk. Ennek érdekében először áttekintjük a pályafejlődés elméleti kérdéseit, majd ismertetjük a pályával való azonosulás folyamatának komponenseit és mechanizmusait úgy, hogy a segítő-támogató professziókra vonatkozóan nyomon követhető legyen a pszichológiai folyamatok sajátos együttese az előzetes pályával való azonosulástól kezdve egészen a tényleges pálya-identifikáció kialakulásáig. Módszer: A személyiségi tényezők struktúrájának és dinamikájának középpontjába az interperszonális kapcsolatok rendszerét állítottuk, mivel az önszabályozási és a tevékenységszabályozási funkciók együttesen integrálják a foglalkozási szerepekhez tartozó professzionális jogokat és kötelességeket. Eredmények: A felvázolt ismeretek egyértelműen értelmezhetők és a gyakorlatban is eredményesen alkalmazhatók az ápolás új elméletét ötvöző betegvezetésben, hiszen a szereppartneri viszonyrendszerben csak a központi személyiségi jegyek harmonikus működése képes biztosítani kongruens módon a kliensek megfelelő ellátását. Következtetések: A dinamikusan változó körülményekhez való igazodás során a szakemberek egyik fontos új feladata a gondozottak érdekképviseletének minél teljesebb megvalósítása. Javaslatok: A segítő-támogató foglalkozások funkciói sorában mielőbb célszerű megjeleníteni az érdekképviseletet, és egyúttal beépíteni az e területeken folyó képzések programjába a nemzetközi szinten egyre gazdagodó érdekképviseleti ismeretek együttesét.