A kortárs tudatkutatás egyik jelentős filozófiai törekvése egy olyan magyarázati keretrendszer létrehozása, mely sikeresen képes megbirkózni a test-tudat viszony filozófiai problémájával. Descartes gyakran mint a dualizmus atyja jelenik meg a modern elmefilozófiában. A fenomenológia és megtestesült elme irányzatai talán képesek feloldani a dualizmus problémáját az életvilág és a szubjektum tapasztalati jellemzőinek vizeiben. A pszichoneuroimmunológia legújabb eredményei szerint léteznek olyan szomatopszichikus mechanizmusok, melyeken keresztül egyes testi stimulusok ideglélektani történésekké transzformálhatóak, ezzel megváltoztatva az egyén bizonyos viselkedési mintázatait. Ezek a változások maguk után vonhatják a megélt test (Leib) minőségi jellemzőinek módosulását is, a szubjektív tapasztalat változásával egyetemben. Az élettudományok és a megtestesült elme modern elméleteinek együttes alkalmazása olyan új, gyümölcsöző és heurisztikus megközelítési módok létrehozásához vezethet, melyek segíthetnek a "test-tudat jelenség" mindeddig ismeretlen jellemzőinek feltárásához. A jelen tanulmányban röviden kísérletet teszek egy olyan vizsgálati keretrendszer létrehozására, mely - Husserl és Merleau-Ponty nyomán - a klasszikus fenomenológiai gondolkodáson, és a kortárs orvosi-biológiai kutatások eredményein alapul.