A népmese tartalmi és dinamikai jellemzőiből fakadóan a személyiségfejlesztő, egészségmegőrző és terápiás tevékenységre alkalmas eszköz lehet. Természetesen a mesék esetében is akkor beszélhetünk hiteles eszközről, ha az alkalmazás során az - akár több módszerből vett - elemeknek az adaptációja és a mese sajátos lehetőségeihez illesztése megtörténik. A meseterápiák több tudományág eredményeiből táplálkoznak, ennek a sokszínűségnek előnyeivel és veszélyeivel. Az alábbi cikkben tárgyalt megközelítés gyakorlatcentrikus mesekutatások nyomán formálódott, főként relaxációs és szimbólumterápiás szemléletre épült. A munkák egy szimbólumterápiás pszichológiai alapokra épülő, mesemorfológiai keretekkel dolgozó rendszerszemléletű meseterápiás módszerhez vezettek. A "Lélekrendező mesemunka" felépítésében hangsúlyos a mesei élményszerzés tudatos segítése és az egyéni feldolgozás indirekt támogatása a szimbolizációs munka eszközeivel. Egyéni és csoportos formában egyaránt megjelennek a munka szakaszaiban a megérkezés, saját kiindulási pont meghatározása, majd az élmény és értelmezés ciklikus felépítése. Mindez egy megengedő, tartalmakat tudatosan követő vezetői támogatás keretében. Az eddig szerzett kutatási és gyakorlati tapasztalatok alapján munkánkban hangsúlyozzuk az elméletek közötti kapcsolatteremtésnek, a szemléleti alapok megfogalmazásának és a módszertani adaptációnak a fontosságát, annak érdekében, hogy a foglalkozások általános szabályait betartva a társelméletek eredményeit kölcsönösen és hitelesen érvényesíthessük. Cikkünkben ennek az új alkalmazott területnek a legalapvetőbb fogalmait is tárgyaljuk: a meseterápiás foglalkozások jellemzőit, feltételeit, módszertani kereteit, a mesemunka tartalmi, strukturális és dinamikai jegyeit.