Az Epstein-Barr vírus (EBV, Humán herpesvírus 4, HHV-4) közel 60 évvel ezelőtti felfedezése óta az egyik legjobban kutatott kórokozónak számít. Az egész világon elterjedt, a teljes felnőtt populáció mintegy 90%-ában kimutatható az ellene termelődő ellenanyag. A vírus cseppfertőzéssel, szoros kontaktussal terjed. A szervezetben a CD21 receptor segítségével jut be a B-lymphocytákba és az epithelialis sejtekbe. Ép immunitásúakban a fertőzés gyakran tünetmentesen zajlik, vagy magától gyógyuló lymphoproliferativ betegséget (mononucleosis infectiosa) okoz. Az akut szak után a vírus élethosszig perzisztál. Tartós és mély T-sejtes immunhiány esetén a perzisztáló vírusok reaktiválódhatnak, és újra képesek megbetegedést okozni. Őssejt- vagy szerv-transzplantáció után ezt a kórképet poszttranszplantációs lymphoproliferatív betegségnek (PTLD) nevezzük. Allogén őssejt-transzplantáció után az első három hónapban kell leginkább számítani PTLD-re. A betegség leggyakrabban lymphadenopathiával, hepatosplenomegaliaval, lázzal kezdődik, melyhez az érintett szerveknek megfelelő eltérések társulhatnak. A diagnosztika gyors és szenzitív eszköze a kvantitatív real-time PCR, amely a magas rizikójú betegek rendszeres szűrésére javasolt. Az EBV ellen direkt hatékony antivirális gyógyszer nincs. Őssejt-transzplantáltak EBV betegsége esetén rituximab adása javasolt, az immunszuppressziót lehetőség szerint csökkenteni kell. Második vonalbeli kezelésként kemoterápia, cytotoxicus sejtterápia jöhet szóba.