A szívelégtelenségben a blokád már több évtizede a terápia egyik sarokköve. Ugyanakkor, az ivabradin kezelés elérhetővé válása új problémákat vet fel, új megoldásokkal. A szerző négy, a szívelégtelenség ß-blokkoló kezeléséhez kapcsolódó témakört tekint át. Miért adunk ß-blokkolót szisztolés diszfunkcióban szenvedő betegnek? A terápiás értékük lényegének megragadása, e kezelés filozófiájának megértése alapvető segítséget nyújt a ß-blokád bevezetésének és felépítésének optimalizálásához. Milyen ß-blokáddal összefüggő változásokkal szembesülünk a szívelégtelenség kezelésének stratégiájában a szelektív frekvenciacsökkentés lehetőségének birtokában? Hemodinamikai krízisállapotokban, illetve súlyos pulmonalis hipertóniában a kedvező tapasztalatok kiterjesztik-e az ivabradin indikációs körét? Megalapozott-e az ivabradin preferenciája olyan pulmonalis társbetegségek fennállásakor, ahol lokális ß-stimuláció indikált?