Annak, hogy a tudományos szakirodalomban egyre növekvő számú plágiumgyanús esetet észlelünk, legalább két oka van. Egyrészt az erősödő publikációs nyomás hatására a szerzők, a bírálók és a szerkesztők is könnyebben áthágják, illetve elnézik ezt a súlyos etikai vétséget, másrészt a szövegelemző szoftverek fejlődésével a szövegazonosságok kimutatása egyszerű feladattá vált. A konkrét esetek megítélése azonban megalapozott szakmai ismereteket és körültekintő emberi döntést igényel.