Az inzulinkezelés célja minden esetben a hiányzó, a szervezet működéséhez nélkülözhetetlen inzulin pótlása. Ez az 1-es típusú cukorbetegségben obligát módon alkalmazandó, az egész élet folyamán nélkülözhetetlen terápiát jelent. A 2-es típusú cukorbetegek esetében ma a betegség bizonyos szakaszában, és alternatív módon alkalmazható kezelési forma. Minél jobban sikerül inzulinnal a fiziológiás anyagcsere-állapotot megközelíteni, és több évtizeden keresztül fenntartani, annál nagyobb esély van arra, hogy a cukorbeteg elkerülje a szövődmények kialakulását, életminősége, életkilátásai hasonlóvá váljanak az egészségeshez. A különböző humán inzulinkészítmények (gyors, intermedier (NPH), kombinált keverékek) és a különféle kezelési rendszerek (hagyományos vagy intenzív) együtt, lehetővé teszik a normális szénhidrát-anyagcsere ritmusának megközelítését. A hagyományos inzulinterápia stabil, biztonságos kezelési forma, noha az ultragyors hatású analógokkal szemben kötöttebb, több étkezéssel megvalósítható diétás rendszert igényel. Hátrányai részben a humán inzulin hatástartamával, részben az alkalmazott kezelési rendszer sajátosságaival hozhatók összefüggésbe. A napi többszöri inzulinadagolással, az intenzifikált kezeléssel speciális helyzetekben megnövekedett inzulinmennyiség bevitelére is kiválóan alkalmas. A naponta többször alkalmazott reguláris humán inzulinkezelés az alapja minden későbbi inzulinkezelési rendszer bevezetésének. A humán inzulinok a napjainkban legelterjedtebben alkalmazott inzulinkészítmények, immunológiai szempontból a legveszélytelenebbek.