Gyermek- és serdülőkorban gyakori lábdeformitás a lúdtalp. Kialakulásában számos tényező szerepet játszik, leggyakrabban laza ízületekhez társul. Megjelenése, súlyossága igen széles skálán mozog a kezelést nem igénylő, enyhe boltozatsüllyedéstől az extrém, spasticus eredetű lúdtalpig. A flexibilis típus gyakoriságára szélsőséges közléseket találunk (4-75 %), elsősorban kortól, súlyosságtól függően. Kezelésében főleg konzervatív módszerek (lábtorna, supináló cipő) jönnek szóba, serdülő korban is fennálló nagyobb sarok valgus helyzetnél arthrorisis típusú műtétek jó eredményt adhatnak. A korlátozott felső ugróízületi extensio mellett kialakuló lúdtalp komolyabb kihívást jelent a kezelésben, mert az extensiós mozgásterjedelem növelése nélkül nem vezet eredményre. A fixált lúdtalp esetében a lábtőcsontok synostosisa gyakori kóroki tényező, és a kezelési tervet is meghatározza. A tarsalis coalitio nélkül kialakuló merev pes planus okai között ritka lokalizációjú jóindulatú csontdaganatok, gyulladások is előfordulnak. A spasticus lúdtalp oka a m. triceps kontraktúrája. Ennek megoldása azonban csak fiatalabb korban segíti a hosszanti boltozat megtartását. Serdülőkorban is fennálló, súlyos neurogén eredetű lúdtalp többnyire csak csontos korrekcióval kezelhető.