A gyulladás és a carcinogenesis közötti összefüggés nem számít újnak. Virchow már 1863-ban felvetette azt a hipotézist, miszerint a daganatképződés helye gyakran az idült gyulladásos folyamat. Ma már egyértelműen elfogadott ez az ok-okozati összefüggés, mely alól nem képeznek kivételt a krónikus gyulladásos tüdőbetegségek sem. Az elmúlt évtizedek epidemiológiai vizsgálatai igazolták, hogy a COPD a dohányzás után a tüdőrák kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője, és ez a kockázat a dohányzástól függetlenül fennáll. Az utóbbi évek megfigyelései meglepő módon azt is megerősítették, hogy nemcsak a dohányzással összefüggő krónikus obstruktív tüdőbetegség, hanem az asthma bronchiale is fokozott tüdőrák-kockázatot jelent. A túlzott gyulladásra jellemző átfedő molekuláris útvonalak és a közös genetikai jellemzők részben tisztázottak. A betegségek közötti összefüggés ismeretében nemcsak a megelőzés, hanem a daganatszűrés hatékonysága is fokozható a kockázati csoport pontosabb kijelölésével. A gyulladás kulcsszerepének pontos tisztázása utat nyithat újabb terápiás megközelítések (pl. a daganat célzott kemoprevenciója) felé a krónikus légzőszervi megbetegedésekben.