A gasztroenterológiai kórképek jelentős terhet rónak a háziorvosokra, hiszen az alapellátásban a betegek jelentős hányada, mintegy 10%-a jelentkezik gasztrointesztinális kórképekkel. Ezen kórképeken belül a refluxbetegség (GERD) prevalenciája 10-20%-ra tehető. A kórkép klinikai jelentőségét az életminőséget jelentősen rontó klinikai tünetei, a szövődményráta relatív magas volta és a klinikai kép sokszínűsége, heterogenitása adja. A hipertónia, hyperlipidaemia és depresszió után a 4. leggyakoribb krónikus betegség az alapellátásban. Ezért indokolt a betegség diagnosztikai kritériumainak, a kivizsgálási ajánlásoknak és kezelésének összefoglalása, adaptálva a háziorvosi praxisra. Különösen fontos annak kiemelése is, hogy kiket kell gasztroenterológushoz, endoszkópos vagy egyéb invazív vizsgálatra irányítani, ki az, akinél alarmírozó tünetek miatt beavatkozásra van szükség. A klinikai tüneteket típusos és atípusos tünetekre oszthatjuk. A típusos tünetek felismerése többnyire nem okoz nehézséget, azonban a nem típusos tünetekkel jelentkező refluxbetegség sokszor indokolatlanul hosszú idő múlva vagy egyáltalán nem kerül felismerésre. 45 év alatti életkorban - és amennyiben alarmtünetek (dys­phagia, vérzés, anemizálódás, hányás, fogyás, tartós mellkasi fájdalom) nem állnak fenn - megengedhető a protonpumpa-bénítókkal (PPI) végzett terápiás teszt. Ha 2-4 hétig alkalmazott standard dózisú PPI-kezelés teljes tüneti javulást eredményez, a refluxbetegség kórisméje megállapítható. Ellenkező esetben gasztroenterológiai konzílium feltétlenül indokolt.