Az inkretin rendszer fontos szerepet játszik a szénhidrát-anyagcsere szabályozásában. Az inkretinhormonok (GLP1 és GIP) lebontásáért a dipeptidil peptidáz-4 (DPP4) enzim felelős, amelynek gátlása elnyújtott fiziológiás inkretinhatást eredményez. A DPP4 enzimcsalád további katalitikusan aktív tagjai a fibroblaszt aktiváló protein (FAP), valamint a DPP8 és DPP9 enzimek, amelyeknek többek közt a táplálkozás és anyagcsere szabályozásában, a sebgyógyulásban és az immunrendszer működésében tulajdonítanak jelentőséget. A DPP4-gátlók (sitagliptin, vildagliptin, saxagliptin, alogliptin és linagliptin) azonos hatásmechanizmussal, de eltérő kémiai szerkezettel, valamint ebből adódóan különböző farmakokinetikai és farmakodinamikai tulajdonságokkal rendelkeznek. Mindegyik gliptin erőteljes DPP4 gátlást biztosít, a DPP8, DPP9 és FAP tekintetében azonban közülük is kiemelkedő az alogliptin szelektivitása. Az individuális kezelés elve alapján azonos gyógyszercsoporton belül is érdemes mérlegelni a beteg számára minden szempontból legkedvezőbb tulajdonságokkal és legkevesebb lehetséges mellékhatással rendelkező készítmény alkalmazását.