Keresztmetszeti vizsgálatunk a 2-es típusú diabétesz fennállásának időtartama, a betegek glykaemiás kontrollja és a szövődmények előfordulása közötti kapcsolatot, valamint a betegek gyógyszeres kezelését elemezte. A vizsgált betegcsoport (N=260, átlagéletkor 63,8 év, átlagos diabétesztartam: 14,2 év) átlagos HbA1c-értéke 7,6+-1,4% volt, ezen belül az inzulinkezelésben részesülőké jelentősen magasabbnak bizonyult a nem inzulinnal kezeltekhez képest (7, 7, 1, 4, 6, 9, 0, 9, 0, 00, 1). A cukorbetegség időtartama a mikro-, és makrovaszkuláris szövődmények előfordulásával, valamint a retinopathia súlyosságával is egyértelmű összefüggést mutatott, amíg az életkor csak a makrovaszkuláris szövődmények előfordulásával volt kapcsolatban. Nem találtunk ugyanakkor összefüggést a cukorbetegség időtartama és a HbA1c, valamint a HbA1c és a szövődmények előfordulása között. A betegek 18,3%-a csak orális antidiabetikum (OAD), 38,1%-a csak inzulin és 43,6%-a OAD+inzulinkezelésben részesült. A csak OAD-vel kezelt betegek közül a legtöbben metformin+szulfanilurea kezelést kaptak, ezt követte a metformin monoterápia, majd a metformin+DDP4-gátló kombináció. Az inzulinnal kezelt betegek 51%-a kapott metformint is. A csak OAD-vel kezeltekhez képest a konzervatív és intenzív inzulinkezelésben részesülők diabétesztartama is jelentősen hosszabbnak bizonyult. Eredményeink alapján további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy 2-es típusú cukorbetegeink már a betegség korai szakában részesüljenek a terápiás ajánlásoknak megfelelő korszerű antidiabetikus kezelésben.