Célkitűzések: A radikális prostatectomia egyik szövődménye az - esetenként transzfúziót igénylő - nagymértékű vérveszteség, amely hosszabb kórházi tartózkodáshoz, csökkent betegelégedettséghez, és megemelkedett kezelési költségekhez vezet. Vizsgálatunk során összefüggéseket kerestünk a műtét közbeni vérveszteség mértéke és urológiai, illetve onkológiai faktorok között, hogy meghatározzuk, mely esetekben számíthat az operatőr fokozott vérzésre a műtét során. Vizsgáltuk továbbá, hogy ezen magasabb rizikójú betegek esetében milyen preventív intézkedésekkel kerülhető el a nagymértékű vérveszteség. Betegek és módszerek: 2005 és 2012 között 400 prostatectomizált betegünk adatait dolgoztuk fel (PSA-, és Gleason-érték, TNM-stádium, sebészi szél, rektális tapintási lelet, a prosztatavolumen, életkor, valamint az urológiai anamnézis voltak a vizsgált paraméterek) és kerestünk kapcsolatot a peri- és intraoperatív faktorok, illetve a műtét alatti vérzés mértéke, és adott transzfúzió mennyisége között. Vizsgálataink során a Student-t-tesztet használtuk az összefüggések vizsgálatához. Eredmények: Az átlagos vérveszteség 650 ml volt, amely hasonló a szakirodalomban olvasható eredményekhez. Transzfúzió adására az esetek 8,25%-ában volt szükség. Az intraoperatív vérveszteség szignifikánsan összefüggött a magasabb Gleason-értékkel, a nagyobb prosztatavolumennel, az idősebb életkorral és a vizelési panaszokat okozó prosztatamegnagyobbodás előfordulásával. Következtetés: Azon esetekben, ahol a fenti, szignifikanciát mutató faktorok jelen voltak, nagyobb volt az intraoperatív vérzés mértéke és a transzfúzió adását indokoló vérveszteség is. Alaposabb preoperatív kivizsgálás (különösképpen a hemosztatikus paraméterekre) és betegkiválasztás segíthet az urológusnak és az aneszteziológusnak felkészülni - a magasabb rizikójú betegek esetében - a transzfúzió adásának szükségességére.