A szkizofrénia hátterében számos központi idegrendszeri struktúra és neurotranszmitter rendszer érintettségét, valamint genetikai és környezeti rizikófaktorok jelentőségét feltételezik. Komplexitása miatt azonban a mai napig nem ismert a betegség pontos mechanizmusa, így a betegek kezelése sem megoldott. A szkizofrén tünetek tanulmányozásában igen elterjedt a különféle rágcsálómodellek használata. Jelen tanulmány ezek egyik képviselőjét, az idegfejlődési modellek közé tartozó, a metilazoximetanol-acetát (MAM) hatásán alapuló, validált patkánymodellt mutatja be. Ez az antimitotikum a neurogenezis átmeneti prenatális megzavarásán keresztül a szkizofrénia több alapvető tünetét képes előidézni. A modell a humán betegség számos szövettani és neurofiziológiai elváltozását reprodukálja, továbbá, a betegségre emlékeztető magatartási és kognitív tüneteket reprezentál. Kiemelkedő előnye a betegség diakrón jellegének leképezése, vagyis a pozitív tünetek serdülőkor utáni megjelenése. Mivel ez a modell kiterjedt lehetőségeket biztosít a különféle szimptómákat befolyásoló manipulációk végrehajtására, releváns lehet a későbbi kutatásokban való felhasználása, amely a betegség alaposabb megismeréséhez vezethet.