Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=115206
MOB:2015/1-2
Szerzők:Oláh Roland; Benedek-Kováts Emese; Hegedűs-Virág Zsófia; Porochnavecz Marietta; Pál Borbála; Hajós Péter; Winkler Gábor
Tárgyszavak:DIABETES MELLITUS, NEM INZULINDEPENDENS; GONDOZÁS; STATISZTIKA
Folyóirat:Diabetologia Hungarica - 2015. 23. évf. 1. sz.
[http://www.diabet.hu/info.aspx?sp=200]


  A "8%-os rendelet" tanulságai és utóhatása 2-es típusú diabetesben, szakrendelésünk gondozási anyaga alapján / Oláh Roland [et al.]
  Bibliogr.: p. 37. - Abstr. hun., eng.
  In: Diabetologia Hungarica. - ISSN 1217-372X, eISSN 2560-0168. - 2015. 23. évf. 1. sz., p. 33-37. : ill.


2012 júliusában megváltoztak az inzulinanalógok rendelhetőségének szabályai: meghatározott feltételek teljesülése hiányában az analógokkal történő kezelés támogatása 50%-ra csökkent, vagy a 100%-osan támogatott humáninzulin-kezelés valamelyik formájára kellett áttérni. Felmérésünkben arra kerestünk választ, hogy a szakrendelésünkön gondozott 2-es típusú diabeteses betegek közül hányat érintett a rendelet, mely tényezők játszhattak közre az anyagcsere-állapot kívánttól való elmaradásában, továbbá, hogy az érintettek milyen arányban választották az inzulinanalóg-kezelés folytatását, illetve a humáninzulin-kezelési rendszerre való visszatérést. Elemeztük azt is, hogy hogyan alakulta glykaemiás kontroll az azóta eltelt időben. A szabályozás változása 68 betegünket érintette. Közülük 35 vállalta az inzulinanalóg-kezelés 50%-os térítéssel történő folytatását, 33 beteget más kezelési rendszerre állítottunk. A kívánt glykaemiás kontroll elmaradása a betegek oldaláról részben az étrendi fegyelem elhanyagolásának, részben a szükségesnél ritkább vércukor-önellenőrzésnek volt a következménye, esetenként interkurrens betegségek fellépte is közrejátszhatott. Kezelési oldalról leggyakoribb hibaként az étkezési és bázisinzulin optimálistól elmaradó aránya, illetve az úgynevezett "hibrid" (humán és inzulinanalóg kombinálásán alapuló) kezelési rendszerek alkalmazása emelhető ki. Az egy évvel későbbi adatgyűjtés során az inzulin-analóg-terápiát folytatók döntő részénél a glykaemiás kontrolljavulását észleltük, míg a más kezelésre állított betegek esetében ez az arány megközelítőleg 50%-os volt. A változás okait vizsgálva azt találtuk, hogy az anyagcsere javulását az esetek többségében nem az inzulinkezelés formája, hanem életmódi tényezők és a jobb beteg-együttműködés befolyásolta.