Bevezetés: A kiégés a XXI. század orvoslásának egyik legnagyobb kihívást jelentő kérdése. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a magyarországi orvosok (n = 4784) kiégésmutatóinak felmérését, valamint e mutatók és a munkavégzés körülményeit érintő legmeghatározóbb aspektusok (munkaórák, ügyeleti munkavégzés, több munkahelyen való helytállás) összefüggéseinek elemzését. Módszer: Orvosok körében végzett országos, reprezentatív, online kvantitatív felmérés eredményeinek deskriptív elemzése. Eredmények: A vizsgálat azt mutatta, hogy hazai orvosok körében a teljesítményvesztés dimenziója a legmagasabb arányú, ezt követi az emocionális kimerülés, majd a deperszonalizáció faktora. A fiatal életkor (<35 év), a fekvőbeteg-ellátásban való munkavégzés, az ügyeleti munka, valamint a több munkahelyen való egyidejű helytállás a kiégés mindhárom dimenziójának meghatározó kockázati tényezője. Az orvos partner megléte a deperszonalizációt növeli, míg a gyerekszám protektív mindhárom aspektus esetében. Ugyanakkor a munka-család konfliktus a kiégést egyértelműen növelő tényező. Következtetések: A betegellátásra, a lakosság egészségi állapotának alakulására nézve jelentős hatású a kiégés. Az eredmények fényében a prevenció és az intervenció kulcsszerepű.