Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=114956
MOB:2015/1-2
Szerzők:Bencsik Krisztina; Rózsa Csilla; Vécsei László
Tárgyszavak:SCLEROSIS MULTIPLEX; GYÓGYSZERES TERÁPIA
Folyóirat:Ideggyógyászati Szemle - 2015. 68. évf. 3-4. sz.
[https://elitmed.hu/kiadvanyaink/ideggyogyaszati-szemle/archivum]


  Teriflunomid: új orális immunmoduláló kezelés sclerosis multiplexben  / Bencsik Krisztina, Rózsa Csilla, Vécsei László
  Bibliogr.: p. 87. - Abstr. hun., eng.
  In: Ideggyógyászati Szemle. - ISSN 0019-1442, eISSN 2498-6208. - 2015. 68. évf. 3-4. sz., p. 79-87. : ill.


A sclerosis multiplex a központi idegrendszer autoimmun, demyelinisatióval járó, neurodegeneratív betegsége. Az SM relapszus-remisszió kórformájában jelenleg kilenc, OEP-finanszírozott gyógyszer áll rendelkezésünkre a betegség aktivitásának csökkentésére. Ezek közül hét készítmény első vonalban alkalmazható. Az interferon-b-1a/1b-vel, valamint a glatiramer acetáttal közel 20 év klinikai tapasztalata áll rendelkezésünkre. A betegek 30%-ánál az első vonalban alkalmazott gyógyszerek mellett is észlelhető betegségaktivitás, ezt nevezzük "áttörő" betegségnek. Az áttörő betegség okai között szerepel a nem megfelelő adherencia, compliance, neutralizáló antitest jelenléte és a magas betegségaktivitás. Európában 2013-ban törzskönyvezték az egyik betegségmódosító orális kezelést, a teriflunomidot, az SM kezelésére. A teriflunomid antiproli­feratív és antiinflammatorikus hatása révén alkalmazható az SM relapszus-remisszió kórformájában a betegség aktivi­tásának csökkentésére. A teriflunomid hatását egy fázis II., valamint négy fázis III. vizsgálat (TEMSO, TOWER, TENERE, TOPIC) igazolta. A teriflunomid napi egy tabletta (14 mg) dózisban alkalmazva két fázis III. klinikai vizsgálatban szignifikánsan csökkentette a relapszusrátát a placebóhoz képest (31,5% és 36,3%), és két fázis III. vizsgálatban szignifikánsan csökkentette a betegség progresszióját (29,8% és 31,5%), valamint a klinikailag izolált szindrómás (CIS-) betegek esetén a klinikailag definitív SM kialakulását. A TENERE vizsgálatban nem volt különbség a terápia sikertelenségét és a relapszusrátát tekintve a teriflunomid és az interferon-b-1a subcutan készítmény között. Ugyanakkor a betegek szignifikánsan elégedettebbek voltak a terápiával, a mellékhatásokkal és a kényelmes alkalmazhatósággal.