A diffúz nagy B-sejtes lymphoma (DLBCL) a non-Hodgkin lymphomáknak (NHL) mintegy egyharmadát, az agresszív lymphomáknak pedig 80%-át alkotja. A betegség kimenetelét a hagyományos prognosztikai tényezők mellett egyéb körülmények is befolyásolhatják. Célkitűzés - Vizsgáltuk, hogyan befolyásolja a gyógyszer-metabolizmusban részt vevő gének polimorfizmusa diffúz nagy B-sejtes lymphomás betegeink esetén a terápia hatékonyságát, illetve az eseménymentes és teljes túlélést. Betegek és módszer - Ötvenegy beteg, 32 férfi és 19 nő vett részt a vizsgálatban, az átlagéletkoruk 53,1 év volt. 2006 és 2011 között került sor a DLBCL diagnosztizálására, a betegek 1-8 ciklus (átlagosan 6,2) R-CHOP-14 és R-CHOP-21 kezelésben részesültek. Az átlagos követési idő 3,78 év volt. A CYP2E1, NAT1, NAT2 és GSTP1 gének real-time PCR alkalmazásával meghatározott polimorfizmusainak függvényében vizsgáltuk a betegek terápiára adott válaszát és túlélését. Eredmények - Eredményeink azt mutatták, hogy a CYP2E1, a GSTP1 és NAT1 gének polimorfizmusa nem befolyásolta érdemben a betegek prognózisát. A NAT2 gén esetében a GG genotípusú betegek terápiásválasz- és túlélési adatai némileg kedvezőbbek voltak az A allélt hordozókénál, az eltérések ugyanakkor nem bizonyultak szignifikánsnak. Következtetés - Eredményeinkkel nem tudtuk megerősíteni azt a feltevést, hogy a gyógyszer-metabolizmusban szerepet játszó gének polimorfizmusának bármilyen prognosztikai jelentősége lenne diffúz nagy B-sejtes lymphoma esetén.