Bevezetés: A transzszexualizmus az egyetlen pszichés rendellenesség, amit jelenleg az orvostudomány - paradox módon - csak a testi integritás ellenében történő beavatkozás árán tud kezelni. A transzszexuális emberek testi és lelki egészségük reciprok helyzete miatt különleges kihívást jelentenek az egészségügy számára, ahol a szakmai hozzáértésen kívül transzpozitív attitűd is elengedhetetlen ahhoz, hogy a páciensek kezeléshez jussanak, ezáltal életminőségük javulhasson, mi több, társadalmi integrációjuk megerősödhessen. Célkitűzés: A pilotkutatás4 célja a hazai transzszexuálisok nehézségeinek komplex megismerése, különös tekintettel a nemi dysphoria5 alakulására a transition6 hatására, a nemváltoztatás életminőséget és társadalmi integráltságot befolyásoló mivoltára. Módszer: A 2012 októberében zajlott felméréshez a célszemélyek felkeresése elektronikus levélben történt; két hazai, transzszexuálisoknak létrehozott online fórum - az oda beírtak alapján nemváltoztatási motivációval bíró - felhasználóit megcélozva. Hólabda módszer7 segítségével végül 31 fő, 14 transzszexuális nő8 és 17 transzszexuális férfi9 töltötte ki az anonimitást garantáló online kérdőívet. Eredmények: Bár hazánk példamutatóan elől jár a nemi identitást érintő jogszabályok kialakításában, a kezeléshez szükséges szabályozások hiánya miatt az orvosi gyakorlat gyakran csorbítja a TS emberek önrendelkezési jogait. A transition előrehaladtával a nemi dysphoria csökken, mint gyógyító eljárás sikeres. A szociális érdekképviselet megszervezésére kiugróan magas az igény. Következtetések: A jelenlegi rendszerben, akárhogy dönt nemével kapcsolatban egy TS ember, vagy "deviáns" vagy "beteg" lesz. Szükséges a TS páciensek helyzetére való érzékenyítés, kezelésükre való felkészítés az egészségügyi képzésekben. Az OEP nem finanszírozza a transitiont, annak ellenére, hogy az átalakítás nem csak a gyógyulás, de a társadalmi visszailleszkedés szolgálatában is áll; és más, integrálandó célcsoportokhoz képest a motiváció adott és jelentős.